A sétakocsikázás, a hintó használata már a középkorban is megjelent, az egyik legfőbb közlekedési eszközként volt ismeretes. A XIX. században már leginkább státusz szimbólumnak számított hintót tartani és azzal közlekedni, valamint az előkelő társadalmi réteghez tartozás egyik kifejezője is volt. Többféle típusa létezett és létezik még a mai napig is.
A csukott kétüléses hintó annyira kedvelt volt a városokban, mint a nyitott hintó, amelyeket két vagy négy ló húzott. A divatos, nyitott hintót hivatalos alkalmakon vagy jeles eseményeken használták. Akár négy fő is utazhatott benne, a kocsisnak pedig külön helyet alakítottak ki elől, a bakon. A kocsik tetejét csuklós szerkezettel látták el, így időjárás függvényében fel lehetett húzni a tetőt. Nyáron jellemzően nyitott tetővel utaztak benne, hogy a hölgyek megmutathassák szép ruháikat és élvezhessék a napsütést.
A hölgyek körében nívósnak számított még a Viktória királynő korabeli félfedeles hintó, amely sétakocsikázás céljára is kitűnően megfelelt, két hellyel rendelkezett a hátsó ülésen és kettővel elől, az emelt vezetői ülésen. Két ló vontatta és fedele szintén összecsukható.
Vácott kiváló lehetőséget kínálunk, hogy ezekkel a régmúltat idéző közlekedési eszközökkel és csodás állatainkkal emeljük különböző események színvonalát. A város fedett vagy nyitott kocsival is felfedezhető, de egyedi útvonalon történő lovaskocsikázást is biztosítunk szolgáltatásaink során.
